Vezetékek, kábelek, szerelési módok

	Bejelentkezés
	Belépés		Regisztrálás

Felhasználók száma: 2113

Bejelentkezve:

Vezetékek csőbehúzása :

A vezetékek behúzását a védőcsőhálózat elkészítése, süllyesztett szerelés esetén a gipszelés, ill. a vakolat kiszáradása után lehet megkezdeni. Vezetéket csak véglegesen rögzített csőbe szabad húzni.
Egy csőbe csak ugyanazon áramkörhöz tartozó vezetékeket szabad behúzni.

Az üzemi vezetékekkel közös védőcsőbe húzhatók a készülékekhez tartozó jelző-, működtető- és vezérlővezetékek, ha feszültségük nem kisebb és szigetelésük azonos értékű, mint az üzemi szigetelés.
Ha különböző áramneműek vagy feszültségűek a vezetékek, akkor valamennyi vezető szigetelését a legnagyobb üzemfeszültségnek megfelelően kell kiválasztani. Közös dobozuk lehet a különböző áramkörű vezetékeknek, ha a dobozban a vezetékeken leágazás nincs, és legfeljebb az egyik áramkör vezetékén van kötés.

A vezetékek szállítása és tárolása:
A vezetékeket tekercsben, átkötve kell szállítani és tárolni.
A tekercseket címkével kell ellátni, amelyen felkell tüntetni a vezeték típusát, keresztmetszetét és hosszát. A vezetéket szállításkor óvni kell a mechanikai sérülésektől, napsugárzástól és esőtől.
A műanyag szigetelésű vezetékek +5°C alatt fokozott gondosságot igényelnek.
Tárolás száraz, egyenletes hőmérsékletű helyen történjen. A tekercsek alá védődeszkát kell helyezni. A vezetékeket méret szerint csoportosítsuk! A tekercseket 1 m-nél magasabbra, egymásra rakni nem szabad.

A védőcsőbe húzható vezetékek száma:
A különböző típusú védőcsövekbe húzható vezetékek legnagyobb számát, ill. az adott vezeték számú és keresztmetszetű vezetékekhez szükséges védőcső méreteket táblázatok tartalmazzák. A táblázatokban szereplő adatok csak akkor érvényesek, ha két doboz között csak egy 90°-os ív van. Egy mérettel nagyobb csövet kell választani, ha két doboz között két 90°-os ív van, vagy ha a védőcsőbe MB jelű vezetéket húznak.

Vezetékek behúzása:
A szerelés szerszámai: behúzó szalag (5... 10 vagy 20 m hosszú), behúzó kötél (toldott szalagot tilos alkalmazni!), létra, kombinált fogó, csípőfogó, csavarhúzó, kábelkés, vezetékcsupaszító szerszám, fémfürész. Az ellenőrzéshez, a vezetékazonosításhoz szükséges (induktor vagy telep, csengő vagy jelzőlámpa).
A vezetékbehúzás csak véglegesen elhelyezett csövekbe, süllyesztett szerelés esetén a vakolat kiszáradása után hajtható végre. Nedves csőbe tilos vezetéket behúzni!

Előmunkálatok:
Vezetékbehúzás előtt a dobozokból és csővégekből a papírtömítéseket el kell távolítani. A dobozba esetleg benyúló csővégeket le kell vágni és a dobozokat ki kell tisztítani.

A vezetékbehúzás műveletei:
A behúzás kiindulópontján a behúzó szalag rugós végét csőbe dugjuk és eltoljuk a következő dobozig (csővégződésig). Nagyobb keresztmetszetű vezetékek behúzásához az acélszalaggal először a behúzó kötelet húzzuk a csőbe.
A vezetéktekercset a kiindulási pont közelébe helyezzük (ha van, forgódobra). Az egy csőbe kerülő vezetékeket egyszerre kell behúzni. Ehhez annyi vezetéktekercs szükséges, ahány szálat húzunk egyszerre, vagy pedig előre méretre kell vágni a behúzásra kerülő vezetékdarabokat. A leszabáskor 20...30 cm többletet számoljunk a behúzó szalagra való kötésre. A behúzáshoz a vezetékvégeket 10... 15 cm hosszan meg kell tisztítani a szigeteléstől. A lecsupaszított vezetékvégeket a dobozból kinyúló behúzó szalag hurkos végén átfűzzük és összesodorjuk. Az összesodrást úgy végezzük, hogy túl nagy csomó ne keletkezzen a rákötés helyén, de a kötés elég erős legyen, hogy behúzás közben ki ne oldódjék. Szigetelőszalaggal is körbetekerhetjük, hogy a szigetelés visszagyűrődését megakadályozzuk. Vastagabb vezetékeknek csak az egyik vezetőjét fűzzük át a szalag fülén és sodorjuk össze, majd erre a vezetékre csavarjuk fel a további erek végei. A behúzó szalag bedugása helyén álló dolgozó először a kötést igazítja a csőbe, majd a szalag haladásának megfelelően adagolja és igazítja a vezetéket. O irányítja a vezetékbehúzást és figyeli, hogy ne képződjön hurok a vezetéken. A vezetékbehúzás és adagolás azonos ütemben történjen! Több közbenső doboznál a továbbhúzáshoz szükséges vezetéket a dobozból kihúzzuk, és a továbbhúzást az így kialakult vezetékhurokból adagoljuk. Az elágazó dobozokban az áthaladó vezetéken - későbbi leágazás részére - mindinkább kisebb vezetékhurkot kell készíteni. Egy-egy szakasz behúzása után a vezetékeket kössük le a behúzó szalagról. Amennyiben nagy keresztmetszetű, vagy nagyszámú vezetéket kell védőcsőbe behúzni, célszerű a könnyebb húzhatóság érdekében valamilyen súrlódáscsökkentő anyaggal bekenni a vezetéket. Erre a célra síkpor (talkum), vagy kenőszappan használható. Behúzáskor a vezetékvégeket olyan hosszúra szabjuk le, hogy a megmaradó rész kötések készítésére és a szerelvények, készülékek bekötésére elegendő legyen.

A kötések, csatlakozások készítésére a következő vezetékhosszak szükségesek:
• elágazó dobozoknál vezetékkötésekhez 12... 15 cm,
• kapcsolók, dugaszolóaljzatok bekötésére 10...15 cm,
• lámpatestek bekötésére 15...20 cm,
• biztosítótáblák bekötésére 25...35 cm,
• fogyasztásmérők bekötésére 30...50 cm,
• kapcsolótáblák bekötésére a csatlakozás helyétől függően.

Ha a vezetékbehúzás után a szerelvények bekötésére nem kerül sor, akkor a vezetékvégeket meg kell jelölni. A jelölés lehet pl. számozás vagy vékonyabb vezetékek és egyszerűbb áramkörök esetén a vezetékek összecsavarása.

Vezetékszerelés falba, vakolatba:
Vakolatba és vakolat alá közvetlenül (védőcső nélkül) csak MM-fal típusú vezeték helyezhető el. Ez alkalmazható vakolt falazatú lakó- és kommunális épületek világítási és erőátviteli szereléseihez száraz és időszakosan nedves helyiségekben.

Az MM-fal vezeték előnyei a védöcsöves szereléssel szemben:
• kisebb a szerelési idő és költség,
• kevesebb az épületrongálás.

Hátrányai:
• a vezetékhibát csak falbontással lehet javítani, ezért díszes burkolatú falakba (márvány, műkő, gipsz) védőcsővel kell szerelni,
• nem bővíthető a vezetékhálózat.

Olyan helyiségekben, ahol tömítetten kell szerelni, szintén alkalmazható az MM-fal vezeték a következő feltételekkel:
• az MM-fal vezeték süllyesztett, tömített szerelvénybe elvakolva érkezik és a kötődobozok is tömített kivitelűek,
• a falon kívüli szerelvénybe védőcső darabot kell tömítetten rögzíteni, amelynek a másik vége az MM-fal vezetékkel együtt süllyesztve elvakolásra kerül.

Fogyasztásmérő és a lakáselosztó közötti mért fővezetékként is alkalmazható a 10...16 mm2 keresztmetszetű MM-fal vezeték, az áramszolgáltató hozzájárulása esetén.
Az MM-fal vezetékkel dolgozni csak +5C°-nál nagyobb környezeti hőmérsékleten szabad. Ellenkező esetben a PVC szigetelés könnyen törékennyé, hajszálrepedésessé válik, és ez az elvakolás után durva hibához, zárlathoz vezethet. +5°C-nál hidegebb hőmérsékletű helyen a vezetéket elő kell melegíteni.

Az MM-fal vezeték szerelése, a nyomvonal kijelölés szempontjai:
• át kell tanulmányozni a villanyszerelési tervet,
• a vezeték nyomvonala csak függőleges és vízszintes lehet,
• a vezeték helyét úgy kell meghatározni, hogy vakolás, festés után védve legyen különböző behatásoktól (szögbeverés, fíítőcső közelsége) és szükség esetén fellelhető legyen,
• A vezetéket a padlótól, a mennyezettől és sarkoktól meghatározott távolságú sávokon belül kell elhelyezni,
• a mennyezetben átlósan is vezethető az MM-fal vezeték,
• a nyomvonal kijelölésekor figyelembe kell venni az épületszerkezeti hornyokat, téglafugákat, hogy minél kevesebbet kelljen vésni,
• Az MM-fal vezetéket legalább 3 mm vastag vakolat rétegnek kell fednie.

A hornyok elkészítése:
Ha az épület még vakolatlan, és ha nem ismerjük a felkerülő vakolat vastagságát, a vezeték részére olyan hornyot kell vésni, hogy az majd teljesen a téglasík alá kerüljön. Természetesen felhasználhatók a fugák, falhézagok is. Vakolt falú épületben elég a nyomvonalon a vakolatot kikaparni. A falat csak akkor kell megvésni, ha a vakolat vékony, és nem biztos, hogy a vezetéket 3 mm vastagon lefedi.
Tilos az MM-fal vezetéket más épületgépészeti vezetékekkel (víz, gáz, stb.) közös horonyba szerelni. Kereszteződéseknél mindig az MM-fal vezetéket kell alul elhelyezni és járulékos védelemmel kell ellátni.
ALBA, ÜGP falaknál a vezeték mart horonyba helyezhető.
Szerelvénydobozok számára akkora lyukat kell vésni, hogy a dobozt körben legalább 1 cm vastag gipsz vegye körül. Jól használhatók az ütve fúrógépre szerelhető dobozhely fúrók.
A hornyokba úgy kell behelyezni a vezetékeket, hogy ne legyenek megcsavarodva.
A vezetékeket lehet lapra és élre hajlítani. A lapra hajlított vezetékek legkisebb görbületi sugara 1 cm. Élre hajlítás esetében a vezeték ereket összekötő részt fel kell hasítani 10... 15 cm hosszan és ki kell hajlítani.
A vezetékeket előzetesen ideiglenesen szögezéssel rögzítjük a horonyban, ezután a csomózó és szerelvénydobozokba befűzzük a vezetékvégeket és egyben be is gipszeljük a dobozokat.
Vakolt fal esetén falsíkba, vakolatlan fal esetén 5...8 mm-re álljon ki a doboz széle a téglafal síkjából. A szerelvénydobozok, valamint faékek előtt néhány cm tartalék vezetéket célszerű tartalékolni a falban. Az ideiglenesen rögzített vezetéket ezután homokos gipsszel rögzítjük. Rögzítési távolságok oldalfalban 40...50 cm, mennyezeten 20...30 cm. Szerelvény- és elágazó dobozok közelében mindig rögzíteni kell a vezetéket 10 cm-en belül.
Nem véshető szerkezeti elemeken (gerendákon, betonkoszorúkon) úgy kell a vezetéket elhelyezni, hogy az mechanikailag védve legyen. Célszerű ezeken a helyeken végig gipszhabarccsal vékonyan "bevakolni" a vezetéket.

A vezetéket úgy kell leszabni, hogy vezetékkötésre és szerelvény bekötésre 10...15 cm, elosztó- és biztosítótábláknál 30 cm, lámpatestek, csillárok, falikarok bekötésére 20 cm, mérőhelyeknél 50 cm hosszú vezeték maradjon. E műveleteket csak vakolás után, de még festés előtt el kell végezni. A szálfolytonosságot jelzőlámpával vagy kicsengetéssel kell ellenőrizni. A szigetelési ellenállást meg kell mérni az egyes erek között, valamint az ér és a föld között. Csak ellenőrzés után szabad a szerelvényeket és készülékeket bekötni.
Ha nem a kivitelező tartozik bekötni a készülékeket, vagy erre csak később kerül sor, akkor a vezetékvégeket meg kell jelölni és le kell szigetelni. A hibás vezetékszakaszokat mielőbb ki kell cserélni és ezeken a helyeken az ellenőrzést meg kell ismételni.

Vezeték szerelése falra ragasztással:
Ehhez a technológiához csak az M-falra jelű vezeték alkalmas. Alkalmazására elsősorban paneles lakó- és kommunális épületekben kerül sor, világítási és erőátviteli hálózatok céljára.

Tilos M-falra vezetéket alkalmazni:
- MM-fal vezeték helyett elvakoltan,
- nedves, marópárás helyiségekben,
- robbanásveszélyes helyiségben és szabadtéren,
- éghető anyagból készült épületszerkezeten (istállókban stb.).

A vezeték egyszeres vastagított műanyag szigetelésű, falsíkra ragasztható. A ragasztási felületen bordák vannak a ragasztás elősegítésére. A több erű vezeték erei között levegőcsatorna van, az erek könnyebb szétválaszthatósága érdekében. Az egyik oldalon jelzőborda fut végig az erek azonosítására. Ettől függetlenül a vezetékvégeket kötelező szigetelőszalaggal vagy más módon a szabványos színjelöléssel megjelölni.
A szerelés megkezdése előtt a vezetéket ki kell egyengetni, pl. száraz ruhával kihúzni, hogy majd a falsíkhoz jól feküdjön.
Tároláskor ügyelni kell arra, hogy mechanikai sérülés, nedvesség, fagy behatásától az M-falra vezeték védve legyen. A vezetéktekercsből legfeljebb hat darabot szabad egymásra felrakni, és csak védődeszkán szabad tárolni.

A szerelés műveletei a következők:
- először az elágazó dobozokat és a falon kívüli szerelvényeket kell felszerelni műanyag fali ékkel, ütve fúrt lyukakba,
- a felszerelt szerelvények és elágazó dobozok között kicsapó zsinórral kijelöljük a nyomvonalat,
- a ragasztandó felület előkészítése: a felületet drótkefével fel kell dörzsölni, majd a port ecsettel vagy ronggyal el kell távolítani,
- a vezeték előkészítése: a vezetéket meg kell tisztítani a portól és egyéb szennyeződésektől. Le kell szabni a megfelelő hosszúságú darabokat -két végén ráhagyással. A vezetéket ki kell egyenesíteni (pl. ronggyal kihúzni),
- ragasztó felvitele: mind a vezetéket, mind a nyomvonalat be kell kenni vékonyan PALMATEX-104 jelű ragasztóval. Ehhez ecsetet használhatunk. A ragasztó a levegővel érintkezve - a hőmérséklettől függően - 3...6 perc múlva hártyásodik,
- a vezeték felhelyezése: a vezetéket felillesztjük és végigsimítjuk két-háromszor (esetleg gumihengerrel). A vezetéket ezután már nem kell tartani. Az oldalt kinyomódott ragasztót - kötés után, de mielőbb - távolítsuk el. A teljes kötés kb. 24 óra múlva következik be.
- vezetékbekötés, ellenőrzés: a ragasztó megkötése után a szerelvények beköthetők és ellenőrizhetők. Ezt feltétlenül még festés és tapétázás előtt el kell végezni, hogy az esetleges hibák minél kisebb rongálással javíthatók legyenek.

Tömlővezetékek szerelése
A kábelszerű és tömlővezetékek szereléséhez akkor lehet hozzákezdeni, ha a rögzítő-, tartó és egyéb elemek beépítése megtörtént.

Szerelés falra, tartóra:
A kábelszerű vezetékek szerelésének első szakaszában a kábel nyomvonalát határozzuk meg.
A nyomvonalat úgy választjuk meg, hogy a vezeték mechanikailag védett helyen, lehetőleg vízszintes és függőleges irányban haladjon. Kerülni kell a felesleges irányváltoztatásokat és kereszteződéseket. Az oldalfalakon a 2,5 m-nél alacsonyabban haladó kiskábeleket, ha mechanikai sérülés veszélye áll fenn, járulékos védelemmel kell ellátni. Az épületek külső falán (oldalán) a nyomvonalat úgy kell kijelölni, hogy tűző naptól védett helyen, lehetőleg a tetőeresz alatt vezessük. Ha ez nem lehetséges, akkor a tűző napfénynek kitett helyeken itatott beszövéssel ellátott kiskábelt szereljünk.
A nyomvonal kijelölésének előfeltétele, hogy a rendelkezésünkre álló tervet (nyomvonaltervet) áttanulmányozzuk, és meghatározzuk a szerelési magasságot. Ezt követően, kijelöljük az elosztó berendezések (szerelvények) elágazó dobozok, lámpatestek, kapcsolók, dugaszolóaljzatok és egyéb végleges bekötésű berendezések helyét. A csomópontok helyzete egyértelműen meghatározza a kábelszerű vezetékek szerelési helyét, ill. nyomvonalát. A pontos nyomvonalat a vízszintes szakasz két végpontjához kifeszített, porfestékbe mártott zsinórral, a függőleges nyomvonalat függőón segítségével jelöljük ki. A nyomvonal kijelölése után a tartószerkezeteket, kiskábel bilincseket helyezik el. A bilincsek, tartószerkezetek beépítésétől nagy pontosságot kívánunk meg, mivel a falon kívüli szerelésnél az esztétikum is követelmény.
A kábelszerű vezetékek szerelését a tartószerkezetek, bilincsek, elágazó dobozok, szerelvényaljzatok elhelyezése (rögzítése) után lehet elkezdeni. A munkához legalább két fő szükséges, egy szerelő és egy betanított munkás. Ha a környezeti hőmérséklet +5°C-nál kisebb, csak előmelegített kiskábelt szabad szerelni.
A szerelés megkezdése előtt ellenőrizni kell a kivételezett kiskábel szálfolytonosságát, majd a kábeltekercset a nyomvonal közelében helyezzük el. Az egyenes szakaszok pontos lemérése után a kis-kábeleket méretre szabjuk, majd a nyomvonal mentén kiterítjük. Munkavégzés közben ügyelni kell arra, hogy a kábelszerű vezetékek ne csavarodjanak, ne törjenek meg.

A leszabott kábelvégek egyikén kiképezzük megfelelően a vezetékvéget, hogy az a tömítő szelencébe bedugható legyen. A kiskábel műanyag burkolatának a szelence teljes hosszában át kell érnie. Az övréteg és a burkolat dobozba eső részét a tömítő szelencébe csatlakozás előtt le kell bontani. A kábelszerű vezeték köpenyszerkezetét az erek közötti kis szakaszon bevágjuk, majd fogóval vagy kézzel széthúzzuk. Az így kapott két köpenyrészt az erek kifejtése után hátrahajlítva késsel levágjuk. A kábelvég kiképzése közben nagy figyelmet kell fordítani az érszigetelés épségére.
Az övszigetelés megszabása után a kábel ereket keresztülhúzzuk a tömítő szelence szorítógyűrűjén, mindaddig, amíg a műanyag köpeny a doboz, ill. a szerelvény belső pereméig nem ér be. A jó tömítettséget úgy biztosítjuk, hogy a tömítő szelence csavarját szorosan behajtjuk a perselybe, és ezzel a gumigyűrűt rászorítjuk a kábelszerű vezeték palástjára. A jó tömítés feltétele, hogy megfelelő méretű gumigyűrűt alkalmazzunk.
A leszabott kiskábel szakaszokat a tömítő szelencéből kiindulva a beépített tartókba bepattintjuk, majd egyidejűleg a kábelt gyengén meghúzzuk, a tenyérbe helyezett ronggyal kisimítjuk. A kiskábeleket rögzíthetjük „A" típusú (Omega), fém szorítóelemekkel is. Ebben az esetben a kábelszakaszokat a tartókra ideiglenesen rakjuk fel, majd a teljes szakasz elhelyezése után kerül sor a végleges rögzítésre. A kábelszerű vezetékeket bilincstől-bilincsig a rögzítéssel egyidejűleg kell kézzel feszesre húzni. Ügyelni kell arra, hogy a fémbilincsek szerelése közben a kábel köpenye ne sérüljön meg. Több párhuzamosan haladó kiskábelt a C sínbe fűzött MKb műanyag bilincsekre az előbbiekben leírtak alapján bepattintással rögzítünk.

Gyakori, hogy egymás mellett igen nagyszámú kiskábelt kell elhelyezni és így a sok bepattintható bilincs, valamint a kétcsavaros, W alakú A jelű fémbilincsek miatt túl nagy tartószerkezetre lenne szükség. Lényegesen kisebb a hely- és az időszükséglet, ha tömör szerelést alkalmazunk. Tömör szerelés esetén a beépített perforált tartószerkezet egyik végéhez lazán hozzáerősítjük a kábelszorító lapos acélt. A kábelszerű vezetékeket a szükséges sorrendben a tartószerkezet és a leszorító lapos acél közé illesztjük. Behelyezés után a tartószerkezetek közötti szakaszon a kiskábeleket rendezés után szorosan egymás mellé nyomjuk és a felső tartólemezt (perforált lapos acél) anyás csavarral a tartószerkezethez szorítjuk. A kábelszerkezeteket lehetőleg úgy rendezzük el, hogy a közel azonos átmérőjű kábelek egymás mellett legyenek.
Gyakran speciális megoldást kíván egy közbenső elágazó doboz elhelyezése. A dobozt minden esetben a kábelhálózat fölé kell kiemelni, hogy a leágazó kábel csatlakozását lehetővé tegyük.

Előnyösen alkalmazható a CSŐSZER-szalag ott, ahol a tömör szerelést különböző átmérőjű kiskábelekkel kell megvalósítani. A szalag perforált furata lehetővé teszi, hogy csavaros rögzítést alkalmazzunk a kábelátmérő változásánál.
A kábelszerű vezetékekkel a gépészeti berendezéseket úgy kell elkerülni, hogy azok javítása esetén ne legyen szükség a kábelszerű vezeték eltávolítására. A fűtési csövek keresztezési helyén falba süllyesztett MÜ I védőcsőbe, vagy falon kívül acélpáncél, ill. gáz-csőbe helyezve vezetjük. Mechanikai sérülésnek kitett helyeken a kábelszerű vezetéket járulékos védelemmel kell ellátni. Mennyezet és faláttöréseknél, valamint a padozatban az előre elhelyezett MÜ I csőbe húzzuk a kiskábelt, és ezzel biztosítottuk a kábelszerű vezeték cseréjének lehetőségét.

Szerelés részlegesen csőbe:
A kábelszerű vezetékek védőcsőbe való részleges behúzása a helyszíni élőmunkát lerövidíti és a rögzítés költségét jelentősen csökkenti. Ott alkalmazható előnyösen, ahol egy-egy kábelszerű vezetéket kell a kijelölt nyomvonalon szerelni. A kábelszerű vezetékek részleges védőcsőbe húzásával csökkenteni lehet a megfogások számát.
A szereléshez 13,5, ill. 16 mm névleges átmérőjű MÜ I védőcső szükséges. A védőcső rögzítési távolsága maximum 1 m. A védőcsővel dobozba nem csatlakozunk, tekintettel arra, hogy itt a cső funkciója kizárólag a kábelszerű vezeték tartása.

A kábelszerű vezeték szerelése a vezeték egyengetésével és leszabásával kezdődik. A leszabott kábeldarabok egyik végét a tömítő szelencébe való csatlakozáshoz előkészítjük, a vezetékvéget megszabjuk. Az érszigetelés eltávolítása, a vezetékvégek csupaszítása csak a kötések elkészítése előtt történik.
A kiegyengetett, leszabott kábelszerű vezetéket az elágazó dobozból kiindulva betoljuk a MÜI műanyag védőcsőbe. Az előre kialakított véget a tömítő szelencében rögzítjük, majd a doboz és a cső közötti szakaszt ismét kiegyengetjük. A másik véget is előkészítjük az elágazó doboz vagy szerelvényhez történő csatlakozáshoz a köpeny megszabásával. A pontosan lemért, beszabott kábelvéget a tömítő szelencéhez rögzítjük.

Szerelés feszítősodronyra:
Erősen tagolt, pilléres, betongerendás épületszerkezeteknél a feszítősodronyos szerelést részesítjük előnyben. E szerelési mód alkalmazásának előfeltétele a feszítősodrony szakszerű, biztonságos szerelése, a várható terhelések figyelembevételével elkészüljön. A feszítőhorgokat csak megfelelő teherbírású falra (átmenő csavarral, alátéttel) vagy vasszerkezetre szabad elhelyezni. A kiválasztott hely megfelelő voltát a statikus engedélyével is igazolni kell.
A kábelszerű vezetéket a sodronyra ívvel kell vezetni. A kábelszerű vezeték sodronyra szerelését minden esetben az elágazó dobozoktól kezdjük.
Feszítősodronyos szerelés esetében a kábelszerű vezeték rögzítési távolsága egy kábel szerelése esetén 25 cm, míg tömör szerelés esetében 40 cm. Tömör szerelésnél ügyelni kell arra, hogy lehetőleg azonos keresztmetszetű kábelek kerüljenek egymás mellé.

Szerelés kábellétrára:
Kábellétrákkal a kábelszerű vezetékek rögzítés nélküli, terített és rögzített szerelése egyaránt megvalósítható.
Vízszintes nyomvonalszakaszon törekedni kell arra, hogy a kábelszerű vezetékek terített, rögzítés nélküli tömör szereléssel készüljenek. Tömör szerelésnél a kábeleket szorosan egymás mellé helyezzük. Ugyanazon a kábellétrán a kábelszerű vezetékek mellett földkábelek is elhelyezhetők. Ha kábellétrán és a kábeltálcán szereljük a kábelszerű vezetékeket, gyakran találkozunk azzal az igénnyel, hogy az ott elhelyezett kiskábeleket rögzíteni kell. A rögzítésre többféle módszert választhatunk. Hagyományos rögzítési mód a perforált lapos acéllal történő leszorítás. A CSŐSZER-szalag alkalmazásával a tálcákon, kábellétrán elhelyezett különböző átmérőjű kábelek rögzítése egyszerűsödött. Egyre jobban terjed a kiskábelek műanyag csatokkal történő rögzítése. Létrákon, kábeltálcákon a kábelszerű vezetékek rögzítési távolsága 40 cm. Erős- és gyengeáramú áramkörök párhuzamos szerelésénél a kábelszerű vezetékek között a legkisebb távolság 10 cm lehet.

Védőcső- és csatornaszerelés
Áramköri vezetékek mechanikai védelmét szolgálják a védőcsövek és a műanyag vezeték csatornák.
Ide tartoznak: a MÜ III védőcsövek, a MÜ I védőcsövek, műanyag gégecsövek, gázcsövek, alumínium páncélcsövek.

Szerelés MÜ III védőcsővel
A villanyszerelő iparban alkalmazott védőcsövek közül a MÜ III védőcsőnek van a legkisebb ellenállása a mechanikai hatásokkal szemben, ezért olyan helyeken alkalmazzák, ahol van egyéb járulékos védelem (pl. horonyba, álmennyezet fölé burkolati borítások mögött vezetve).
A védőcső szerelés megkezdése előtt az első feladat a dobozhelyek és a nyomvonal terv szerint történő kijelölése.

Ha a szerelvénydobozok magassága a terven nincs jelölve a következő magassági méreteket kell betartani:
- Kapcsolók, csengőnyomók, ipari dugaszolóaljzatok, konyha, fürdőszoba helyiségekben padlószint fölött 1,4 m,
- Dugaszolóaljzatok lakásban és irodákban padlószint fölött 0,4 m.

Törekedni kell arra, hogy a szerelvény- és a kötődobozok közötti védőcsőnyomvonal a lehető legrövidebb legyen, figyelembe véve, hogy védőcsövek csak vízszintesen és függőlegesen fektethetők. Mennyezetet megvésni csak akkor szabad, ha a terv egyértelműen előírja, vagy van rá a statikusoktól előzetes engedély. Oldalfalakban a hosszú vízszintes védőcső szakaszokat a dobozok felé 2-2 cm-es eséssel kell fektetni, amelyre vésés előtt, a nyomvonal kijelölésekor gondolni kell.
A kötődobozok takarékos kiosztása és jó elhelyezése - a kisebb kötésszám miatt - csökkenti a hibahelyek számát. A jó elhelyezésen azt értjük, hogy lakószobákban, irodákban, állandó tartózkodási helyiségekben minél kevesebb dobozfedő legyen látható, vagyis a szerelés minél rejtettebb legyen.
Kötődobozok helye mennyezettől kb. 0,3 m, mindenhol azonos magasságban. Helyük kijelölése előtt meg kell határozni a dobozok méretét és darabszámát a tervezett áramköri vezetékeknek megfelelően. Egy dobozba több védőcső csatlakozhat átmenő jelleggel, amelyekbe más-más áramköri vezetékek húzhatók, de kötés dobozonként csak egy áramköri vezetéken képezhető.
A szükséges vezetékek számának és átmérőjének függvényében megválasztható a védőcső mérete. A kötődobozok méretét a várható kötésszám szerint lehet megválasztani.
A szereléshez szükséges eszközök: kéziszerszámok, mérőléc, kézi dobozkivágó, véső, kalapács, horonymaró, dobozhely maró, serpenyő, gipszkés, kábelkés, vasfürész, reszelő, csőtágító tüske, csőhajlító betét, csőhajlító párna, csőmelegítő kályha, csőhajlító sablon.

A védőcső fektetés megkezdésének feltételei:
• A jelölt nyomvonalon a védőcsövek mennyiségének és átmérőjének megfelelő és mélységű horony legyen kiképezve,
• A 90°-ra hajlított könyök hornyának mélyebbnek kell lenni, mint az egyenes szakaszokon, hogy a könyök feszültségmentesen befeküdjön,
• A dobozhelyek a szükséges dobozok méreteinek megfelelőek legyenek.
A védőcsöves szerelés első művelete a dobozok beépítése. Az elágazó- és szerelvénydobozok kivágását, lyukasztását a beépítésre kerülő védőcsövek darabszámának és átmérőjének megfelelően elvégezzük.
Ügyelni kell arra, hogy a szerelvénydobozok falán a rögzítést elősegítő bordázat lyukasztáskor megmaradjon. Ha a munkahelyi hőmérséklet 0°C körül van, a dobozokon a lyukasztást előmelegítés után végezzük.
A dobozhelyek nedvesítését (kilocsolását) követően téglafalba a kivágott dobozokat homokos gipsszel kell beépíteni, betonfal esetén a kötőanyag homokos cementhabarcs, kötésgyorsító hozzáadásával. Ügyelni kell, hogy a dobozok pereme a vakolt falsíkkal egy szintben legyen.
A dobozok falsíkba történő beállításához jól használható egy kb. 25 cm-es egyenes léc.
A dobozok közötti egyenes 011, 013,5, 016 védőcsövek karmantyúinak elkészítéséhez a csővégeket a csőtágító tüske megfelelő ágával fel kell tágítani. A csőtágító tüskét egyenletes nyomással állandóan forgatva kell ütközésig a védőcsőbe tolni. Az 023 , 029, 036 védőcsövek toldásához gyári karmantyú készül. A két doboz közötti egyenes csőszakasz hossza maximum 12 m. Egy 90°-os ív beépítésével a két doboz közötti csőszakasz maximum 9 m. Két 90°-os ív beépítésével a két doboz közötti csőszakasz maximum 6 m lehet.
A kisebb keresztmetszetű védőcsöveket kábelkéssel lehet darabolni, a nagyobb keresztmetszetű csövekhez a vasfíírész hatásosabb. Darabolást követően a sorját el kell távolítani, nehogy vezetékbehúzáskor megsértse a vezeték szigetelését vagy balesetet okozzon.

Ali, 13,5, 16 átmérőjű védőcsövekhez a könyököket, íveket hajlítani kell. A hajlítás a sablon védőcsőbe tolásával kezdődik, ezután kerül a csőhajlító párnára. A védőcsövet a hajlító párnára kell csúszásmentesen szorítani, és kb. 75°-os szögben meghajlítani, a hajlító betét kihúzása után a meghajlított cső 90°-ra áll be.
A dobozok között beépített védőcsöveket kiesés ellen ideiglenesen rögzíteni kell (szöggel, feszítőékkel), a dobozokba a védőcsövek maximum 2...3 mm mélyen érhetnek be.
A hosszú csőszakaszokat a rögzítő anyaggal az előzetes nedvesítést követően kb. 1 m-ként rögzíteni kell.
A kötőanyagot a horonyba a védőcső mögé kell juttatni, majd a védőcsöveket a helyükre kell nyomni. A védőcsövek között kipréselődött kötőanyagot elsimítva jó rögzítés készíthető. A védőcsövek felületén elsimított kötőanyagot a rákerülő vakolat kb. 5...6 mm vastagságban fedje. A védőcsövek rögzítését követően el kell távolítani az ideiglenes rögzítéseket és be kell zárai a dobozokat hungarocell pogácsákkal, hogy vakoláskor ne tömődjenek el.
+5°C alatti hőmérsékleten a védőcsövek és dobozok megmunkáláskor repedést, törést szenvednek, az így képződött éles felületek balesetveszélyesek, ilyen esetekben megmunkálás céljából melegebb helyiségbe kell vinni az anyagot, vagy elő kell melegíteni.

Szerelés MÜ I védőcsővel
A MÜ I védőcsövek mechanikai szilárdsága elegendő a falon kívüli szerelések esetén a behúzott vezetékek védelmére. Megmunkálásuk könnyebb, mint a korábban használt acélpáncél és a ritkán használatos alumíniumpáncél védőcsöveké.
Minden falon kívüli szerelésnél törekedni kell a helyiség rendeltetésének megfelelő esztétikai igény kielégítésére is. A tervek gondos tanulmányozását követheti a nyomvonal kijelölése. Az átfutó-, leágazó-, csatlakozódobozok pontos helyét, méretét a kijelöléssel egy időben a nyomvonalterven is jelölni kell a raktári vételezéshez és előregyártáshoz. Csak vízszintes és függőleges vonalvezetés választható, hőt sugárzó csövek, hő befúvók közvetlen közelségét kerülni kell.

Átfutó dobozok megválasztásánál csak a doboz mérete és a csatlakoztatható védőcsövek mennyisége meghatározó, mert a dobozon átvezethető megszakítás nélkül több áramköri vezeték is. Átfutó dobozt használhatunk leágazó dobozként is, de az átmenő vezetékek közül csak egy áramkörhöz tartozó vezetékekről készíthető leágazás.
A MÜ I védőcsövekhez "nehéz kivitelű" dobozokat gyártanak, amelyek szilárdsága azonos a védőcső szilárdságával.
A szereléshez szükséges eszközök: mérőléc, kéziszerszámok, körvágó vagy csigafúró csőfurat készítéséhez (doboz kivágásához), véső, kalapács, ütve fúrógép nagyméretű védőcsövek részére (falátfúráshoz), vasfíírész, reszelő, csőtágító tüske, csőhajlító betét, csőhajlító sablon, csőmelegítő kályha, kézi menetmetsző.
Átfutó dobozokat egyenes szakaszokon 12 m-ként, egy irányváltoztatásnál 9 m-ként, két könyökcső beépítése esetén 6 m-ként kell elhelyezni. Két doboz közötti szakaszba két 90°-os ívnél több nem építhető be.
A 80 mm átmérőjű elágazó dobozt 6-os menetes belövő szögre vagy menetes lábra lehet szerelni. Párhuzamosan szerelt védőcsöveknél az elágazó dobozt közvetlenül a továbbhaladó védőcső mellé kell szerelni.
Több párhuzamosan szerelt védőcső dobozolásánál a dobozok tartólábát úgy kell kialakítani, hogy a továbbfutó védőcsövek elférjenek. A 100x100 mm-es, 150x150 mm-es, 200x200 mm-es és a 250x250 mm-es dobozokat a két ellentétes sarkukon kialakított furaton keresztül kell anyás csavarral perforált tartószerkezetre rögzíteni.
A munkák döntő többségénél az előre gyártott íveken kívül más ívek beépítésére is szükség van, és a védőcsövek toldását akkor is el kell végezni, ha nincs gyári karmantyú. Ilyen esetekben a védőcsöveken a kívánt megmunkálásokat meleg állapotban lehet elvégezni.
Hajlításnál előkészítjük a csőhajlító sablont és beállítjuk a kívánt ívnek megfelelő hajlítási sugárra, előkészítünk vizet, szivacsot a hűtéshez. A hajlítani kívánt csőszakaszba betoljuk a hajlító betétet, amely hajlításnál megakadályozza, hogy a védőcsövön gyűrődések keletkezzenek. A hajlítani kívánt védőcsövet a melegítőkályhába tesszük, és lassú forgatás közben melegítjük. Kb. 2...3 perc alatt 150°C-ra melegszik, amely hőmérsékleten a védőcső jól hajlítható.

Akkor hajlítható a legjobban, ha a melegítőkészülékből kivett védőcső saját súlyától lehajlik. A hajlításra alkalmas védőcsövet a sablonba tesszük, és hosszirányban enyhén meghúzzuk, majd megkezdjük a hűtést. Lehűlés után a hajlító sablont kihúzzuk.
Toldáshoz a felbővíteni kívánt védőcső végét a melegítőkályhába tesszük és lassú forgatás közben egyenletesen felmelegítjük.
A felmelegített csőbe a korábban beolajozott tágító tüskét állandó forgatás mellett betoljuk ütközésig. A tágító tüske kihúzása után összetoljuk a toldani kívánt védőcsővel, majd lehűtjük, így a felbővített rész a betolt védőcsőre rázsugorodik.
Tömített szereléshez a toldandó csővégeket reszelővel fel kell érdesíteni mielőtt a PVC ragasztóval bevonnánk.
Menetvágáshoz a csővégeket reszelővel legömbölyítjük, így a kézi menetmetsző könnyen ráhajtható a védőcsőre satu használata nélkül. Javasoljuk, hogy védőcsövek vágásához a fűrészlapot fordítva fogják be a fűrészkeretbe, így a fűrész húzásánál másik kézzel jól megtámaszthatják a védőcsövet.

Szerelés hajlékony műanyag védőcsővel (gégecsővel)
A hajlékony műanyag védőcsövet elsősorban süllyesztett szereléseknél alkalmazzuk, ahol az épületben rövid szakaszokon sűrűn követik egymást kiszögelések.
A lemezszekrényekbe, műanyag dobozba a ⌀16 és ⌀23 gégecsövek gumi végkarmantyúval, rugós biztosítógyűrűvel jó csatlakozást tesznek lehetővé.

Műveleti sorrend:
• A műanyag doboz furatába elhelyezzük a gumi végkarmantyút.
• A gégecsőre felrakjuk a rugós gyűrűt, amelynek kihajtott végeit fogóval megnyomva átmérője megnő.
• A gégecsövet feltoljuk a gumi végkarmantyúba, ezt követően a rugós biztosítógyűrűt a fogó segítségével felhelyezzük a végkarmantyúra, ezáltal kihúzás ellen a gégecső biztosítva van.

Tokozottakhoz a gégecsövet a gumi végkarmantyúval azonos méretű átmenő gumikarmantyúval csatlakoztatjuk:
• MÜ I ⌀13,5, ⌀21 védőcsőből menetes csonkot készítünk.
• A tokozott záró lap furatába ellenanyával beerősítjük a menetes csonkot.
• A menetes csonkra feltesszük az átmenő gumikarmantyút, melyhez a gégecső csatlakoztatása azonos a gumi végkarmantyúnál leírt műveleti sorrenddel.

Szerelés acél védőcsővel
A védőcsövek közül a jó előkészítés az acélcső szerelésnél a legjelentősebb. Nagyon kevés a villamos jellegű csatlakozóelem és azok sem minden esetben használhatók (alumínium dobozok, öntött alumínium tokozottak), gyakran az elágazó dobozokat, átfutó dobozokat a csövek darabszáma, az átmérő és a kötésszám függvényében le kell gyártani acéllemezből.
A tartószerkezetekre a védőcsöveket Omega bilincs, CSŐSZER vagy HILTI típusú perforált szalag segítségével, csavaros rögzítéssel erősítjük fel.
Ha a csatlakozódobozok, tokozottak falvastagsága lehetővé teszi, elegendő jó minőségű menet fúrását, akkor az acélcsöveket menettel kell csatlakoztatni.
Lemezből készült csatlakozó- vagy átfutó dobozoknál furaton keresztül ellenanyás rögzítést kell biztosítani.
Acélcsövekkel tömített szerelést készíthetünk, ha a menetes csatlakozásokhoz csomómentes, lenolajjal átitatott, finomszálú kendert használunk. A kenderszálakat a menetes csonkra a menetemelkedéssel ellentétes irányban szorosan feltekerjük, úgy hogy az a menet barázdáit tömören kitöltse. A tömített részt nem szabad szét- vagy kicsavarni, mert ez által a tömítés megsérül. A kitüremlett kenderszálakat fűrészlappal eltávolítjuk.

Szerelés alupáncél védőcsővel
Alupáncél védőcsövekkel szerelünk olyan helyeken ahol a műanyag védőcsövek mechanikai szilárdsága kevésnek bizonyul a vezetékek védelmére.
A szerelés előkészítő munkái: a nyomvonal kijelölés, dobozhelyek és csatlakozópontok kijelölése azonos a MÜ I védőcsőnél ismertetett munkafázisokkal.
Az alupáncél védőcsövek szerelése az acélcsövek szerelésével szemben kedvezőbb, mert elágazó dobozokat, villamos szempontból kialakított idomokat lehet hozzá használni. Szerelés szempontjából nem elhanyagolható előny, hogy könnyebb, mint a vascső és utólagos korrózióvédelmet nem igényel.

Az alumínium csöveknél perforált laposacél tartószerkezeteket használunk, kivételt képeznek az olyan üzemrészek, amelyekben a vasszerkezetek használata tiltva van. Ilyen esetekben alumínium szögprofilból készítünk tartószerkezetet és szalagalumíniumból a bilincset. A szerelés során pontos mérési és megmunkálási műveleteket kell végezni.
Csősatuba fogva vasfűrésszel végezzük a darabolást, majd a vágott végről eltávolítjuk a sorját mielőtt a csősatuból kifognánk a munkadarabot. A védőcsövek végére a menetvágást a csősatuba fogva kétkarú kézi menetmetszővel végezzük. A jó menetmetszés feltétele, hogy a védőcső végét reszelővel enyhén kúposra alakítjuk, így a menetmetsző jól "rákap" a cső végére. A menetmetszőt olajozás mellett fél fordulatonként hajtjuk a csőre és minden fél fordulat után negyed fordulatot visszafordítjuk.
A védőcsövek hajlítását a csőhajlító szerszámmal hajlító keréken végezzük. Kisméretű alupáncél védőcsövek keményfából készült hajlító fával is hajlíthatók.

Az alupáncél védőcsövekhez gyártott szerelvények, dobozok fedeleinek gumitömítése lehetővé teszi, hogy nedves, poros, maróhatású gőzös helyiségekben is megfelelő, tömített szerelést valósíthassunk meg. A menetes csatlakozásokat teflon szalaggal kell tömíteni. A szalagot a cső végétől kezdődően a menetemelkedéssel ellentétes irányban, átlapoltan a menet végéig feltekerjük. A tömített részeket nem szabad szét vagy kicsavarni, mert ez által a tömített rész megsérül.

Szerelés műanyag vezetékcsatornával
A gyártótól a vezetékcsatorna kötegelve kerül forgalomba. A jó minőségű csatorna egyenes szálú, tiszta, deformáció mentes. Mivel a vezetékcsatorna rendszerint falon kívül kerül felszerelésre, arra kell törekedni, hogy szállítás, tárolás közben ne sérüljön meg. Szállításra olyan járművet kell használni, amelynek rakfelületén a vezetékcsatorna görbítés nélkül elhelyezhető. Tilos a vezetékcsatornát átlósan "befeszíteni" a gépkocsiba.
Tárolás közben a vezetékcsatorna vízszintes helyzetben lehetőleg folytonosan minél sűrűbben alátámasztva feküdjék. Tilos a vezetékcsatornát falhoz támasztva tárolni, mert meggörbül.
A vezetékcsatorna nyomvonalát az általános villanyszerelési elvek figyelembevételével úgy kell meghatározni, hogy minél kisebb mértékben legyen kitéve mechanikai sérülésnek. A függőleges szakaszokat lehetőleg sarkok közelében vagy az ajtó- és ablaktok mellett célszerű vezetni. Sajnos a szerelvénydoboz kialakítása nem teszi lehetővé, hogy közvetlenül az ajtótok mellé szereljük.
A vízszintes vezetékcsatorna-szakaszokat többféle módon lehet szerelni. Egyik megoldásnál a padlószegélyre kerül a vezetékcsatorna, s rá vagy közvetlenül mellé a dugaszolóaljzatok.
Ekkor azonban - elsősorban a többajtós helyiségekben - az ajtót meg kell kerülni.
A felső nyomvonalvezetést kétféleképpen lehet megoldani. Az egyik esetben közvetlenül az oldalfal és a mennyezet találkozásához kerül a vezetékcsatorna, a másik megoldásnál a mennyezet szintjétől 25...30 cm-re lejjebb a falra. Az első megoldás alkalmazására elsősorban könnyűszerkezetes épületek esetében kerül sor, mivel itt a mennyezet és az oldalfal lekerekítés nélküli, pontos illesztéssel csatlakozik, és a csatorna betöltheti a takaróléc szerepét is. A másik megoldás szerint a vezetékcsatorna lekerekített vagy letört fal- és födémsík találkozásához kerül, tehát elsősorban hagyományos épületekben alkalmazható. Sok esetben a vezetékcsatornát egyben tapétaszegőként is lehet alkalmazni. Ilyenkor ki kell építeni teljes körben a vezetékcsatornát. A szerelvényeket a hagyományos technológiáknál alkalmazott elvek és gyakorlatok szerint kell elhelyezni.
A nyomvonalak kijelölésekor ügyelni kell arra, hogy gyermekintézményekben (óvoda, iskola, napközi) a vezetékcsatornák ne kerüljenek kézzel elérhető magasságba. Ha a vezetékcsatorna nyomvonalát csak úgy lehet kialakítani, hogy az fűtési csövet keresztez, vagy más hősugárzó tárgyat közelít meg, akkor a vezetékcsatornát az adott szakaszon járulékos hő védelemmel kell ellátni.
Fúrásra a csatorna felerősítéséhez van szükség, ha az nem felerősítő lyukkal készült. A vezetékcsatorna csigafúróval könnyen és gyorsan fürható. A furatokat a csatorna középvonalában vagy váltakozva a két szél közelében kell készíteni. Az MCSK típusú vezeték-csatornák már gyárilag perforációval (furatokkal) vannak ellátva a fenékrészen (15 cm-ként 6x9 mm-es nyílás).
A vezetékcsatorna felszerelése is - a többi villanyszerelési technológiához hasonlóan - a nyomvonal kijelölésével kezdődik. A műanyag vezetékcsatornát többféle módon lehet a falszerkezetre vagy a mennyezetre felszerelni, rögzíteni (pl. rögzítő elemekkel, rögzítő elemekkel és ragasztással kombinálva).
A vezetékcsatorna felszerelése rögzítő elemekkel: Beton, vasbeton, tégla vagy kő falazat vagy mennyezet esetén a vezetékcsatorna ütve fúrt lyukakba helyezett műanyag fali ékekhez rögzíthető facsavarral.
Gipsz, ALBA, ÜGP, gipszkarton, eternit, durinip, fémlemez falazat vagy mennyezet esetén a vezetékcsatorna speciális önfeszítő műanyagékekkel, két bekezdésü- és lemezcsavarokkal rögzíthető.
Önmetsző csavar alkalmazása esetén. Külön előfürás nélkül, csavarbehajtó géppel, közvetlenül is felcsavarozható a vezetékcsatorna. A pontos szereléshez két fö szükséges: az egyik a csatornát tartja, a másik a csavarbehajtó gépet kezeli. Nagyon termelékeny módszer.
Fa, farostlemez, faforgács lemez falak esetén a vezetékcsatornát előfúrt lyukakba facsavarral rögzítjük.
Vas és más fémszerkezetek esetén a vezetékcsatornát előre kifúrt lyukakba helyezett anyáscsavarokkal rögzítjük (POP-szegecs is alkalmazható).
Könnyűszerkezetes falak esetén a vezetékcsatorna felszerelésének módját, és az alkalmazható rögzítő elemeket a panelek szerkezete szabja meg. Az előbbi megoldások valamelyike mindig használható.
Rögzítő elemekkel és ragasztással kombinált rögzítési eljárás esetén a megadott rögzítési távolságokat - tekintettel a kiegészítő ragasztásra 50%-kal növelni lehet, mennyezeten azonban csak 33%-kal szabad nagyobbra venni. A rögzítő elemekkel és ragasztással kombinált vezetékcsatorna szerelési eljárásnak ez az előnye, de ilyen rögzítést csak ragasztásra alkalmas felületen szabad végezni, pl. házgyári fémsablonban készült betonpanel felületén. Vakolt felületen csak látszólag tart a ragasztás, mert a vakolat és a falazat közötti kötődés előbb-utóbb meglazul.