Az épületek fõbb szerkezeti elemei közül a falakat és a födémeket ismertetjük részletesebben, mivel ezeket kell a villanyszerelõnek megmunkálni.
A falak olyan függõleges épületszerkezetek, amelyek különbözõ tereket (helyiségeket) határolnak. Térelhatárolás szempontjából kétféle falat különböztetünk meg:
- külsõ
- és válaszfalakat.
Teherhordó fal (szerkezet) feladata az épületszerkezetre ható terhek átvétele és továbbÃtása az alapra. A teherhordó falak leggyakrabban alkalmazott vastagsági méretei:
- 25 cm (1 tégla vastagság)
- 38 cm (1 1/2 tégla vastagság)
- 51 cm (2 tégla vastagság)
- 64 cm (2 1/2 tégla vastagság).
A teherhordó falak anyaga hagyományos épÃtkezéseken általában kõ, vagy égetett tégla (tömör vagy üreges), blokk tégla, blokk, panel.
A teherhordó falak véshetõségére vonatkozó általános tudnivalók:
- a függõleges irányú horonyvésés veszi legkevésbé igénybe a falszerkezetet
- a vÃzszintes irányú horonyvésés a falszerkezet keresztmetszet csökkenését okozza,
ezért a fal teherbÃró képességét csökkenti.
A teherhordó falakat nem szabad megvésni:
- a függõleges falvégekhez közel, mert a meglazult vagy sérült részek nem vesznek részt a teherhordásban,
- a kéményeknél és a szellõzõknél, ahol a fal vastagsága 12 cm, vagy annál vékonyabb,
- boltozott nyÃlásáthidalókat, ha a nyÃlás 1,20 m-nél szélesebb,
- támaszkodó szerkezetek felfekvései alatt vagy annak körzetében.
Kerülni kell a teherhordó falszerkezetek vésését falcsatlakozásoknál, födémcsatlakozásoknál!
|
Önhordó falak belsõ terek kiképzésére alkalmas vékony falszerkezetek, amelyek terhet nem hordanak. Az önhordó falak lehetnek:
- vázkitöltõ,
- vagy válaszfalak.
Vázkitöltõ falaknak nevezzük azokat a falszerkezetek, amelyek az épületek vázszerkezetei között kerülnek megépÃtésre. Feladatuk saját terhük viselése, a térelhatárolás, a megfelelõ hõés hangszigetelés, a nedvességgel szembeni ellenállás. A vázkitöltõ falak általában 25, ritkábban 38 cm vastagságig üreges téglából, vagy 30 cm vastagságig kézi falazóelemekbõl készülnek.
Válaszfalaknak nevezzük azokat a falakat, amelyeknek feladata az épület belsõ terének lehatárolása, különbözõ rendeltetésû és alaprajzú helyiségek kialakÃtása.
Válaszfalak készülhetnek: kisméretû tömör téglából, üreges válaszfallapból, vasbetonból, cement rabitzból, gipsz rabitzból, egyéb anyagokból (fa,üveg,fém stb.).
A válaszfalak megvésésére vonatkozó általános tudnivalók:
- az elemekbõl készült válaszfalak 10 cm vastagságig általában csak egy oldalon véshetõk meg,
- nem véshetõk meg a tömör téglából készült 6 cm, vagy véknyabb válaszfalak,
- nem véshetõk meg továbbá a falcsatlakozásoknál lévõ átkötések,
- a válaszfalak kiékelési helyei, általában a fal- és födémcsatlakozások,
- nyÃlások feletti áthidalások.
Födémek a falak által körülvett térrészt alulról és felülrõl határolják. Többszintes épületben megkülönböztetünk legfelsõ (padlás-, tetõ-) födémet, közbensõ födémeket és pince feletti födémet.
A födémek mindig több rétegbõl állnak:
- teherhordó,
- hõ- és hangszigetelõ,
- kiegyenlÃtõ és járóréteg.
A födémszerkezetek legfontosabb elemei és leggyakrabban alkalmazott anyagai: a régi épÃtkezéseknél túlnyomórészt fa, majd acélgerendák közötti téglaboltozat volt, amelyet vasalt téglafödém és a betongerendás, béléstestes födémek váltották fel. A jelenleg elõregyártott födémpallókat, vagy paneleket alkalmaznak.
A födémek megvésésére vonatkozó általános tudnivalók:
- vasbeton és téglabetétes lemezek, a lemezek vasainak megsértése nélkül törhetõk át, ill. véshetõk,
- feszÃtett szerkezeteket megvésni nem szabad,
- álmennyezetet (rabitz) a gömbacélváz megsértése nélkül szabad áttörni.
Minden vésési munkát a lehetõ legkisebb rombolással kell végezni!
|
|
