Kezdőlap
<   A szakképesítés alapjai   >
Feszültségmentesítés szabályai
<   Eelméletek, fogalmak   >
<   Érintésvédelem   >
<   Túláramvédelem   >
<   Villámvédelem   >
<   Hálózatra csatlakozás   >
<   Villamos gépek   >
<   Épületvillamossági szerelés   >
<   Vezérlések és szabályozások   >
<   Gyakorlati alkalmazások   >
Megújuló energia
Bejelentkezés
Belépés Regisztrálás
Épületszerkezeti alapismeretek
Épületvillamossági szerelés
Villamos szerelési anyagok
Szerelési módok
Kapcsolókészülékek
Vezetékek, kábelek szerelése
Kapcsolókészülékek
A kapcsolókészülékek lehetnek:
Terhelés kapcsolók
Szakaszoló kapcsolók
Zárlatkapcsolók

Terheléskapcsolók meghatározott terhelések kapcsolására alkalmasak. Ezekkel még a későbiekben foglalkozunk majd.
Villamos rajz
Világítási alapkapcsolások
Fűrdőszobák szerelése
Szakaszolók

Feladatuk: a lekapcsolandó részek üzembiztos leválasztása a feszültség alatt állóktól, valamint az elágazó energia utak előzetes kijelölése terhelésmentes állapotban.
Szakaszolót terhelés ki- és bekapcsolására használni (néhány kivételtől eltekintve) TILOS!

A szakaszolókkal szemben támasztott követelmények:
- Nyitott állapotban biztonságosan válassza el a kikapcsolt berendezést a feszültség alatt állótól.
- Nyitott érintkezői között a próbafeszültség nagyobb legyen, mint a föld felé. (Túlfeszültség hatására inkább a föld felé íveljen át, mint a nyitott érintkezők között.)
- Névleges terhelőáramnál a szerkezeti elemek ne melegedjenek fel a szabványban megengedettnél jobban.
- A rajta átfolyó áram ne nyissa ki (még a zárlati áram se).
- Meghibásodás nélkül viselje el a zárlati áram dinamikus és termikus hatását.
- A szabadtéri szakaszolók ellenállóak legyenek az időjárás viszontagságaival szemben (ernyős szigetelő, jégtörés, fokozott korrózióvédelem).
- A szakaszoló földelő szerkezettel is ellátható legyen.
Zárlatkapcsolók (Kismegszakítók)
A kismegszakító zárlat- és túlterhelés védő készülék. Főleg olyan helyeken használják, ahol olvadóbiztosító is megfelelne, pl. a háztartási fogyasztásmérőknél a vételezés korlátozására, valamint kisebb teljesítményű villamos elosztók túlterhelés- és zárlatvédelmére általánosan használják. Nagy előnye az olvadóbiztosítóval szemben, hogy kikapcsolás után azonnal visszakapcsolható. Kezeléséhez szakértelem nem szükséges. Ma már mind általánosabb az a gyakorlat, hogy lakóépületek elosztótábláiban biztosító helyett kismegszakítót használnak.
A kismegszakítók névleges árama lehet (1, 2, 4, 6, 10, 16, 20, 25, 32, 40, 50, 63A).
Erről bővebben a Túláramvédelem/kismegszakító cikkben olvashatsz..
Kapcsolók
Szerkezeti felépítésük és működtetésük szerint a kisfeszültségű mechanikus kapcsolók csoportjai: nyomócsapos, forgó-, billenőkapcsolók és kontaktorok. Az első három csoport kapcsolói általában kézi vagy idegen gépi működtetésűek, a kontaktor azonban saját (általában) elektromágneses működtetésű.
A mechanikus kapcsolók három fő szerkezeti elemből állnak:
1. Kapcsoló szerkezet (fő- és segédérintkezők, valamint ívoltó szerkezetek)
2. Működtető szerkezet
3. Helyzet- (vagy állás-) biztosító szerkezet.
Billenő kapcsolók
A billenő kapcsolók érintkezőik gyors nyitása működésük természetes következménye.
Ezen kapcsolók előnye az egyszerű felépítésük is, de hátrányuk hogy névleges áramuk legfeljebb csak 10A lehet.
Szerkezeti felépítésük és működésük szerint billenő pályás és billenő karos kapcsolók különböztethetők meg.
Forgókapcsolók
A forgókapcsolók kapcsolási helyzeteinek határozottaknak kell lenni. Ennek érdekében helyzetbiztosító (arretáló) szerkezeteket kell alkalmazni. A kapcsoló működtető tengelyére szerelt fogazott tárcsa fogai közé a rugó nyomja be a görgőt a szögemelő közvetítésével. A jelölt helyzetben a görgő nyomóerejével az n ' és n " normális irányú reakcióerők tartanak egyensúlyt, tehát a tengely ebből a n. -ik nyugalmi helyzetből csak külső nyomaték hatására fordítható el.

A forgókapcsolók szerkezeti felépítésük és működésük alapján két fő csoportra oszthatók:
1. Az egyik csoportba a forgóérintkezős kapcsolók (hengeres kapcsolók, kapcsoló hengerek és kamrás kapcsolók) tartoznak.
Ezen kapcsolók álló érintkezői között elforduló érintkező darab hozza létre vagy szünteti meg a kapcsolatot egy pár álló érintkezővel, tehát két helyen történik a be- és kikapcsolás. Ezeket széles körben használják 16... 100 A névleges áramtartományban.
2. A másik csoportba sorolhatók a vezérlőtárcsás kapcsolók (bütykös vagy görgős kapcsolók), amelyeknél forgó tengelyre szerelt vezérlő tárcsák bütykei vagy bevágásai egyszeres megszakítású mozgó érintkezőt, vagy kettős megszakítású nyomócsapos jellegű kapcsoló elemeket működtetnek (250A).
Mikrokapcsolók
A mikrokapcsolók alkotják a billenő karos kapcsolók másik csoportját. Ezek úgy vannak kialakítva, hogy külső erő hatására átbillennek, majd annak megszűnésekor alaphelyzetükbe térnek vissza. A mikrokapcsoló működtetésekor a szabad ágra egy nyomócsap közvetítésével kell erőt kifejteni. A megfeszített ágak támadáspontja alá vagy fölé került szabad ág határozza meg ugyanis a szigonyrugó végén lévő mozgó érintkezők helyzetét. A kis méretek és az ék-csapágyazás következtében csekély (néhány tized mm) elmozdulással is létrehozható az átkapcsolás.
Terheléskapcsolók
Mágneskapcsoló és relé felépítése:
• tekercs
• vastest
• érintkezők

A terheléskapcsolóban a legfontosabb a tekercs, ami egy vastestre van felcsévélve. Ha erre a tekercse feszültséget kapcsolunk, akkor a mozgó töltések hatására a tekercs körül mágneses mező keletkezik, ami behúzatja az érintkezőket.
A tekercs két végpontját Al-el és A2-vel szokták jelölni.
Az érintkezők pedig alapállapotuk szerint, vagy NO (normál open -alapesetben nyitott érintkezők) vagy NC (normál close - alapesetben zárt érintkezők) lehetnek.

Reléket gyengeáramú elektronikában használunk. A reléből maximum (speciális reléket nem nézve) 24V-os a maximum. Szerkezeti felépítésük szerint a relék érintkezői egymástól néhány mm-re vannak, valamint a tekercs tulajdonságából adódóan kikapcsoláskor nagy feszültség indukálódik, ami az áram irányával ellentétes, ezt egy párhuzamosan, az áram irányával ellentétesen kötött diódával tudjuk rövidre záratni.
A mágneskapcsolók erősáramú erőátviteli részének névleges üzemi feszültségei: 230V, 400V, 415V, 440V, 500V, 660V és 690V. A vezérlőtekercs működtető feszültségei: 24V (Csak DC), 24-60V AC/DC, 48-130V AC/DC, 100-250V AC/DC, 250-415V AC/DC, 250-500V AC/DC. A mágneskapcsoló esetében az érintkezők jóval távolabb helyezkednek el, nagyobb a légrés. A nagyobb feszültség nagyobb mágneses teret hoz létre, így a vonzás is erőteljesebb, ez produkálja a jellegzetes kattanó hangokat ki/bekapcsoláskor. A mágneskapcsoló összetettebb és drágább eszköz, sokkal alkalmasabb induktív terhelések kapcsolására, pl.: egy villanymotor. Közös tulajdonságuk, hogy mind AC, mind DC körben használhatóak.
Mágneses működtetésű kapcsolószerkezetek: - Kontaktorok
A kontaktornak nevezzük az olyan kapcsolót, amely gépi erővel működtethető, visszahúzó erővel rendelkezik, nincs reteszelése.
Kontaktorok képesek ellátni a terheléskapcsolókra vonatkozó feladatokat, ezen kívül képesek óránként többszáz működésre. Emiatt természetesen kézzel nem működtethetők. A kontaktorok a terheléskapcsolók egyik vállfaját képezik, mivel azoktól elvben nem különböznek.
A kontaktorok nyugalmi helyzettel rendelkező kapcsolószerkezetek, amelyek nyugalmi helyzetükből működtetés hatására kitérnek, működtetés megszűnésével eredeti helyzetükbe visszatérnek. A kontaktorok nyugalmi helyzete általában a nyitott helyzet. A kontaktorok alkalmasak túlterhelések lekapcsolására. A kontaktorokat nagy mechanikai élettartam, 106 ... 107 számú kapcsolás biztosítása jellemzi.
Működtetés szempontjából megkülönböztetünk mágneses pneumatikus és elektro-pneumatikus kontaktort. A mágneses működtetésű kontaktorokat mágneskapcsolóknak nevezzük, amelyek lehetnek egyen- vagy váltakozó áramúak.
Különleges kialakításba terheléskapcsolóként is használhatók, a névleges áramukon felül kis többlet áramot képesek kapcsolni.
A villamos gépek távműködtetésére, vezérlési feladatok megoldására kontaktorokat alkalmaznak.
A működtető mágneseket a legkülönbözőbb szempontok szerint különböztetik meg. A működési alapelvük szerint lehetnek: húzó-, toló-, és forgómágnesek.

Az elektromágnesek legfontosabb elemei:
- a mágnes gerjesztő tekercse,
- az álló vasmag,
- a mozgó vasmag az érintkezőkkel,
- a felerősítésre szolgáló szerkezeti elemek.

Az elektromágneses működtetésű kontaktoroknak mechanikus zárószerkezetük nincs, a működtető feszültség kimaradása, vagy a húzómágnes elengedési értéke alá való csökkenésekor kikapcsolnak.
A mágneskapcsolás működéséhez a mágnesre feszültséget kell kapcsolni, ennek hatására a mágnes mozgó része a hozzákapcsolt mozgóérintkczőkkel elmozdul az állóérintkezőkig. Az állóérintkezők és a mozgóérintkezők a főáramutakat zárják. A mágnes addig tartja zárva a főérintkezőket, amíg rajta feszültség van. Ha a mágnes áramkörét, (működtető áramkör segédáramút) kézi kapcsolóval zártuk a mágnes működése akkor szűnik meg (elenged), amikor a kézikapcsolót kikapcsoljuk, vagy a mágneskapcsoló feszültsége kimarad, vagy a feszültség nagyon (kb. 50% alá) lecsökken.
A vezeték csatlakoztatása a főérintkezőkhöz (főáramutak) vezetékszorítókkal történik. A csatlakozó vezetékek szemhajlítás nélkül csatlakoztathatók. Az egyes csatlakozó kapcsok számozással vannak ellátva amit a kapcsolási vázlaton feltüntetnek.
A korszerű mágneskapcsolóra a segédérintkező egységek helyezhetők el. A mágneskapcsolók csatlakozó kapcsainak jelölése az ábráról leolvasható.

Főérintkezők (főáramutak)
1 Ll; 3 L2; 5 L3 (betáplálási oldal)
2 TI; 4 T2; 6 T3 (terhelési oldal)

A segédérintkezők első számjele az elhelyezést, második számjel a működési módot jelzi.
Motorvédő kapcsolók
A villamos motorok tekercseit a túláramok tönkreteszik (leégetik) ezért a mágneskapcsolókat el kell látni olyan védelemmel, amely a motort megvédi a túlterhelésből keletkező károsodástól.
A motorvédő kapcsoló az, amely magába foglalja a motor indításához és megállításához szükséges valamennyi kapcsolóeszközt (kombináció) a megfelelő túlterhelésvédelemmel együtt. A motorvédelmet hőkioldóval (bimetallos) oldhatjuk meg.
A motorvédő kapcsolók váltakozó áramú hálózatban motorok, transzformátorok, nagyobb háztartási gépek és egyéb berendezések kapcsolására és védelmére szolgálnak.
A motorvédő kapcsoló hőkioldója a mágneskapcsolót kikapcsolja, amikor a motor tekercselése eléri a nagyobb hőmérsékletet. A hőkioldó úgy van bekötve, hogy rajta a motor árama átfolyik.
A motorvédelemmel ellátott kapcsolót a típusjelében található T betűről lehet felismerni (ami a termikus szóra utal).
A hőkioldó akkor működik jól, ha a hőkioldó jelleggörbéje megegyezik a motor jelleggörbéjével ebben az esetben a hőkioldó a védendő motor hőmása. A gyakorlatban a védendő motort 50%-os túlterhelésnél 2 percen belül, 20%-os túlterhelésnél 10 percen belül le kell kapcsolni a hálózatról.
Nagyobb teljesítményű motor védelmére áramváltós hőrelét használunk, (25A felett) a védendő motor vezetékeit az áramváltón vezetjük keresztül.
A hőkioldó érzékelője ikerfém, amely az áram okozta hőhatásra, elmozdul, és érintkezőt kapcsol. A kioldó áram értékét a hőkioldón elhelyezett beállító gomb segítségével lehet beállítani. A készüléket automatikus és kézi kapcsolással is vissza lehet állítani.
Kapcsolat A. SZ. F.    © 2022 joksystem