Kezdőlap
<   A szakképesítés alapjai   >
Feszültségmentesítés szabályai
<   Eelméletek, fogalmak   >
<   Érintésvédelem   >
<   Túláramvédelem   >
<   Villámvédelem   >
<   Hálózatra csatlakozás   >
<   Villamosgépek   >
<   Épületvillamossági szerelés   >
<   Vezérlések és szabályozások   >
<   Gyakorlati alkalmazások   >
Megújuló energia
Bejelentkezés
Belépés Regisztrálás




                  
Kismegszakító
Túláramvédelem
Olvadó biztosító
A túláram fogalma
Az elektromos energia az elektronok áramlásakor alakul át más energia fajtává, közben az elektronok a vezetékeken az energia-átalakító berendezésen haladnak át. Az izzólámpában fény és hő keletkezik, a villamos motorok forgás közben mechanikai munkát végeznek. Az áramlás útja az elektromos zárt áramkör, röviden az áramkör.
Zárt áramkörben a U feszültség hatására kialakuló I áram az áramkörbe iktatott R ellenállástól és a feszültségtől függ a következőképpen:

Kisfeszültségen a feszültség értéke 230 V állandó értékű, az áramkörben kialakuló áram nagysága az R ellenállás értékétől függ. A villamos vezetéken és a készülékekben, berendezésekben folyó áram melegíti a vezetéket, a készülékeket. Helyesen kialakított vezetékben és készülékekben a keletkező hő nem okoz károsodást. Azt a legnagyobb áramot amelyik tartós terhelés esetén sem okoz termikus eredetű károsodást a vezeték esetében, megengedett áramnak, készülékeknél névleges áramnak nevezzük.
A névleges, illetve a megengedett áramnál nagyobb áramot túláramnak nevezzük. A vezetékeken, a berendezéseken kialakuló túláram túlterhelés, vagy zárlat következtében keletkezhet. A túláram keletkezésének megfelelően túlterhelési vagy zárlati áram lehet. Amikor a villamosberendezésen tartósan (hosszabb ideig) a megengedett, vagy névleges áramnál nagyobb áramerősség folyik túlterhelésről beszélünk, a kialakuló áramot túláramnak nevezzük. Amikor a villamos berendezés feszültség alatt álló vezetője meghibásodás következtében a fém testhez ér, vagy két vezető fémesen érintkezik egymással zárlat keletkezik. Zárlat bekövetkezésekor az áramkörben a névleges áram értékének többszöröse a keletkező zárlati áram amely pusztító hatást fejt ki a berendezésben, ha kellő gyorsasággal védelemről nem gondoskodunk.
Az áramköröket olyan biztonsági berendezésekkel kell ellátni, amelyek a megengedett legnagyobb áram túllépésekor az áramkört biztonságosan megszakítják, ezáltal a berendezést megvédi a károsodástól. A túlterhelés- és zárlatvédelem előírásait az MSZ 2364-430 és 2364-473, szabványok tartalmazzák illetve választják egymástól külön, azonban megengedi egyesítésüket is, ha a védelmi berendezés mindkét követelményt kielégíti.
A túlterhelésvédelem alapvető követelménye, hogy a túlterhelési áramot még az előtt az időpont előtt szakítsa meg, amelynél már beállna a védett berendezés károsodása. A szabvány szerint a vezeték minden olyan pontjára be kell építeni túlterhelésvédelmet, ahol a vezeték terhelhetősége csökken (ez általában vezeték keresztmetszet csökkenés, de lehet anyagminőség változás is rézről-alumíniumra).
A kizárólag túlterhelésvédelmet szolgáló kikapcsoló eszközöknek nem okvetlenül szükséges zárlati áram megszakítására alkalmasnak lenniük, ha olyan zárlatvédelem van felszerelve amely az ilyen nagyobb zárlati áramokat rövidebb idő alatt szakítja meg.
Túláram védelmi készülékek:
   - Kismegszakító
   - Olvadó biztosító
A biztonsági szabályzat fontosabb előírásai a túláram elleni védelem kialakítására
A berendezéseket zárlat elleni és -ahol a berendezés túlterhelhetőségének a lehetősége fennáll -túlterhelés elleni védelemmel kell ellátni. A túláram elleni védelmet úgy kell létesíteni, hogy szabályos működése az előírások szerint eljáró kezelőszemélyzetet és környezetét még abban az esetben se veszélyeztesse, ha a kezelőszemély túlterhelt, vagy zárlatos berendezést kapcsol be.
A túláram elleni védelmet kiválasztóan (szelektíven) kell létesíteni, vagyis zárlat esetén a hibahelyhez, túlterhelés esetén a túlterhelt berendezéshez legközelebb eső védőkészülék működjék.
A túlterhelés elleni védelem a túlterhelést okozó áramot olyan módon szakítsa meg vagy korlátozza, hogy a védett berendezés tartósan ne melegedhessen fel a megengedett hőmérséklet értéke fölé.
A túlterhelésvédelmet sohasem szabad a védett készülék névleges áramerősségénél nagyobb értékre beállítani. A túlterhelésvédelmet szolgáló biztosító névleges áramerősségének kisebbnek kell lenni a készülék névleges áramerősségénél.
A túlterhelés-védelemnek az üzemszerű indítási áramok esetén nem szabad működnie, mivel a rövid idejű túlterheléseket ugyanúgy ki kell állnia, mint a készüléknek. Abban az esetben, ha a készülék hosszabb ideig vesz fel indítási áramot (pl. nehéz indítású motorok), akkor a túlterhelés-védelem szerepét a nagyobb hőtehetetlenségű megoldások, vagy a lomha kiolvadási jelleggöbéjű olvadóbiztosítók tudják betölteni.
A túláramvédelem tervezésekor alapvető követelmény a biztonságos működés. A túláramot több túláramvédelemnek kell egyszerre érzékelni, így elérhető, hogy a zárlat az egyik védelem működésképtelensége esetén is önműködően lekapcsolódjék a hálózatról. Ha a hibahelyhez közel eső védelem valamilyen oknál fogva nem tud működni, akkor az ezt megelőző védelem hosszabb idő alatt és nagyobb fogyasztói kört kikapcsolva fogja megszüntetni a zárlatot.
Sugaras elosztóhálózatokba minden vezetékkeresztmetszet csökkenésekor túláram­ védelmet kell beiktatni. Az így létrejövő szakaszos soros kapcsolásnak a névleges áramok szerint szelektív lesz. Hiba esetén a hibaforráshoz legközelebb lévő védőeszköz kikapcsol.
Az olvadóbiztosítók  fontos jellemzője  -kiolvadási jellegük  mellett -a megszakító képességük. A biztosító megszakító képessége annak a legnagyobb független zárlati áramnak az értéke, amelyet adott feltételek mellett, adott feszültségen még meg tud szakítani. Az olvadóbiztosítók  a vezetékek védelmi előírásai és a fogyasztók, készülékek természete alapján választhatók ki. A vezeték védelmére szolgáló névleges áramerősséget úgy kell megválasztani, hogy az alulról közelítse meg az adott körülmények között megengedett terhelést.
A többfázisú és többvezetős rendszerek nulla és középvezetőjébe biztosítót vagy önműködő megszakítót beiktatni tilos. A nulla vezetőbe bekötött biztosító kiolvadása esetén a fogyasztó két fázisvezető közé sorba kötve feszültség alatt marad. A villamos készü lékeket túlterhelés-védelemmel csak abban az esetben kell ellátni, ha túlterhelhetők vagy a tápvezeték védelme a készülék védelmére nem alkalmas, és abban az esetben, ha a készülék névleges áramerőssége a 6 A-t meghaladja. (Nem terhelhető túl pl. az ellenállás-fűtőtest, a ventillátorok.)
Kapcsolat A. SZ. F.    © 2022 joksystem