A távvezetékhálózat az energiaelosztás és a védelem szempontjából lehet:
- sugaras hálózat;
- gyűrűs hálózat;
- több pontban táplált hálózat;
- körvezeték;
- hurkolt hálózat.
Sugaras hálózat: egy pontból táplált, többszörösen szétágazó nyitott vezetékrendszer, amelyben az energia a felhasználókhoz csak egy úton juthat el. Előnye, hogy a hálózat jól áttekinthető, a hibahely könnyen meghatározható, védelme egyszerű. Hátránya, hogy üzemzavar esetén nagy terület maradhat energia nélkül, valamint a legutolsó fogyasztónál nagy a feszültségesés.
Gyűrűs hálózat: egyetlen táppontból kiinduló és oda visszatérÅ‘ gerincvezetékbÅ‘l, valamint a hozzá kapcsolódó leágazásokból áll. ElÅ‘nye, hogy a felhasználók két irányból kapnak villamos energiát, Ãgy meghibásodás esetén a megfelelÅ‘ szakasz kizárható, és a többi felhasználó ellátható. Hátránya, hogy a táppont kiesése esetén az összes fogyasztó energia nélkül marad, valamint a hálózat védelme bonyolultabb.
Több pontban táplált hálózat: lényegében olyan gyűrűs hálózat, amely két vagy több, egymástól független táppontba csatlakozik. A gerincvezeték megszakÃtókkal több részre osztható, Ãgy üzemzavar vagy karbantartás miatt az egyes szakaszok kizárhatók. Bármely táppont kiesése esetén is biztosÃtható a fogyasztók energiaellátása. Hátránya, hogy az ilyen hálózat már bonyolult védelmet igényel, ezért célszerű, hogy normál üzemállapotban a gerincvezetéket két sugaras hálózatra osztjuk, és csak üzemzavar esetén kapcsoljuk össze. Ezáltal a hálózat egyszerűen védhetÅ‘.
Körvezeték: olyan zárt vezetékhálózat, amely a táppontból kiindulva az összes fogyasztó érintése után visszatér a táppontba. A körvezeték kialakÃtható két táppontból indÃtva is. Az egyes fogyasztói gyűjtÅ‘sÃneket összekötÅ‘ vezetékszakaszokról további leágazások nincsenek. A körvezetékre csatlakozó fogyasztó üzemszerűen mindig két irányból kap táplálást, ami az energiaellátás minÅ‘ségét és biztonságát növeli. Hátránya a nagyobb beruházási költség, valamint a táppontok kiesése az összes fogyasztót érinti.
Hurkolt hálózat: a vezetékek egymással összekapcsolt, bonyolult, zárt rendszert alkotnak. A vezetékek több csomópontot és fogyasztói táppontot kötnek össze, ezért ez a hálózat a legüzembiztosabb. Mivel a fogyasztókhoz egyidejűleg több úton juthat el az energia, ezért itt a legkisebb a feszültségesés. Hátránya, hogy bonyolult védelmet igényel és a létesÃtési költsége nagy. Ilyen kialakÃtású általában az elosztóhálózat, az alaphálózat és a városi középfeszültségű kábelhálózat.
|
Vezetékméretezés általános szempontjai |
A vezeték méretezése során a következő szempontokat mindenkor szem előtt kell tartani.
Az energiaszolgáltatás minÅ‘ségi követelményeit mindenkor ki kell elégÃteni, vagyis a szolgáltatott energia minÅ‘sége állandó legyen. Az energia minÅ‘ségét egyenáramú villamos energiánál egyedül a feszültség jellemzi, váltakozó áramú energiánál a feszültség, a periódusszám (amelyet a vezeték nem befolyásol) és a fázisszög (amelyet a vezeték csak kismértékben befolyásol).
A feszültségváltozás egyrészt a táppont és a fogyasztás helyén uralkodó feszültségek közötti különbségből, a feszültségesésből, másrészt a terhelésváltozásokból származó, a fogyasztónál fellépő legnagyobb és legkisebb feszültségek közötti különbség, vagyis a feszültség ingadozás.
A feszültségesés, amely a vezetékszakasz két végén mutatkozó feszültségek különbsége, lényegében nem más, mint a vezeték ellenállásán az áthaladó áram hatására fellépő feszültségveszteség.
Az üzembiztonságot az üzemi feszültségnek megfelelÅ‘ szigetelés, az üzemszerűen fellépÅ‘ melegedésnek megfelelÅ‘en méretezett és kiválasztott vezeték keresztmetszet, továbbá a szabványban meghatározott, a gyakorlatban várható erÅ‘hatásokra, a megkÃvánt biztonság figyelembevételével méretezett vezetÅ‘anyag, mechanikai szilárdsága biztosÃtja. A túlmelegedés káros hatása miatt a szabványok 30.. .40 °C túlmelegedésnél nagyobb értéket nem engednek meg.
A berendezés gazdaságosságát részben villamos, részben szilárdsági tényezők szabják meg.
A vezeték méretezhetÅ‘ feszültségesére vagy vezetékveszteségre. A vezetéket elÅ‘ször állandó keresztmetszetre, azután a legkisebb súlyra méretezik. Az Ãgy kapott két vezetÅ‘súlyt összehasonlÃtva, a szerelés egyszerűségének és gazdaságosságának mérlegelésével döntik el, hogy érdemes-e eltérni az állandó keresztmetszettÅ‘l a súlycsökkentés kedvéért és, ha igen, milyen mértékben.
Az Ãgy kiválasztott és már szabványos keresztmetszetet melegedésre ellenÅ‘rzik, azaz megvizsgálják, hogy a szóban forgó vezetÅ‘ káros túlmelegedés nélkül megterhelhetÅ‘-e az illetÅ‘ szakaszban várhatóan folyó árammal. A gyakorlatból ismert, a vezetéket általában állandó keresztmetszet (végigfutó keresztmetszet) alapján méretezik, számÃtásokkal és programok segÃtségével. |
|
